6
Szerkesztő: Aszalós Sándor.
<<<Vissza a tartalomjegyzékhez.
..
A múlt temérdek tanulsággal szolgál, ám csak a kritikus emlékezés óvja meg az embert attól, hogy múltbéli hibáit megismételje. Nem nagy felfedezés. Ám népünk nem olvas eleget, így e sok tanulság nem jut el hozzá. Isten és a balsors önfelmentő mítoszában hisz.
Uraink gyakran nem tudtak, ma sem képesek eligazodni a lehetőségek és korlátok útvesztőjében. Egetverő önbizalom, gyerekes hencegés, körkörös gyűlölet - erről szól a múltunk. Egy velencei írta róluk 1523-ban: "Nincs semmi engedelmesség közöttük, büszkék és arrogánsak, nem tudnak sem uralkodni, sem kormányozni, és tanácsot sem fogadnak el olyantól, aki ért hozzá". Ötszáz éves szöveg, ma is érvényes. Brüsszelben és Washingtonban vélekedhetnek így rólunk.
Hol kezdjük? A 15. században? Amikor a királyi esküvel megerősített békét felrúgva elmasíroztunk Várnáig? Ahol tönkrevertek. Kezdjük Mohácsnál, ahol egy másik király, mint egy "vak veréb", nekiment a háromszoros túlerőnek? Ma az "elemző történelem" így magyarázza: "a törökök többen voltak". Nézzük 1848-at? Kossuth apánk futását? Vagy 1914-et? Amikor királyunk "mindent megfontolt" és mi vakon mentünk egy reménytelen háborúba? A végén félmillió áldozat fájdalma. Hasznos tanulságok várnak, ha Trianont előzményeivel együtt nézzük, ám a fél országnak mítosz kell. És a szerencsétlen 1941? Délen tegnapi "örök" barátainkat, északon egy békés szándékait hangoztató nagyhatalmat támadtunk meg. Horthy kormányzó nagy örömére. A bukás után közel egymillió áldozatot sirattunk. Pethő Sándor írta 1925-ben: a magyar hajlamos arra, hogy "felgerjedéseinek mámorában túlbecsülje a maga hatalmát, kitermeljen magából olyan lelki diszpozíciókat, amelyek elhályogosítják szemevilágát a valósítható és valósíthatatlan dolgok éles megkülönböztetésével szemben."
Hogy lehet e történelmet hideg fejjel, "nemzeti elkötelezettség" nélkül elrendezni? Nehezen. Ám lássunk hozzá, mert rosszul járunk, ha e két dolgot rendre összekeverjük. A "nemzeti"-ből könnyen lesz gyűlölet, sovinizmus, fajüldözés. A rideg tények történelme szilárdabb talaj.
Amiben ma élünk előre látható volt. Mint veszély és kockázat mindenképpen. Sokan megírták: Ady, Márai, Bibó, Kertész Ákos, Spiró. A névsor Andrassew, Bächer, Debreczeni, Mester Ákos, a később idézett szerzők és mások nevével folytatható. El kellett volna olvasni, érteni kellene, amit írtak.
Érdekes lenne filozófusok nyugalmával, némi kárörömmel figyelni az új urak okozta zűrzavart. A balfogásaikat. A működésüket kísérő, növekvő bel- és külföldi elutasítást. Ha mindez csak rövidlátásuk jele lenne, kit érdekel? Ám mindebből palástolt diktatúra, a római egyház nyomulása, gyűlölet és növekvő nyomor lett. A tisztesség névtelen koldusai eltávolítják József Attilát és Károlyi Mihályt, elveszik Kertész Ákos díszpolgári címét. Jó ha tudják: mindezt otromba rendszerük szégyeneként őrzi az emlékezet.
Nézzük mit lehetett "tegnapelőtt" tudni e pártról, amely teljhatalmát ma arra használja, hogy feldúlja az országot.

Petőcz György: "Mindennek, ami `90 után történt, már a nyolcvanas évek közepén megvolt az előképe." (Petőcz György: Csak a narancs volt, 2001 - PGY.)

1983: Kéri László - a barátjuk - mondta nekik egy vitában: "pontosan úgy viselkedtek, mint a bolsevikok". (PGY.)

1989: A szakállas ifjú Orbán beszéde a Hősök-terén. "Néztem a szónokot, azt sem tudtam kicsoda. Ám ellenszenves volt az agresszív néptribun, az érzelmeket felelőtlenül felkorbácsoló hordószónok. (...) Szeméből részvét helyett a hatalomért mindenáron mohó gátlástalansága sugárzott." (CsA.: A narancsbolsik kölyökkora. 168 Óra, 2006.03.17.) Követelte a szovjet csapatok kivonását, holott tudhatta, hogy egy korábban aláírt egyezmény alapján folyamatban van. "Elbert Mártától tudjuk, hogy a beszéd előtti napon a szakállhosszát méregette." (Pünkösti Árpád: Szeplőtelen fogantatás, 2006 - PÁ.)

Fodor Gábor: "Tíz év múlva Orbán Viktor lesz a miniszterelnök. Nagyon sajnálom, hogy 1998-ban már egy teljesen más Orbán Viktort ért el a jóslatom, tekintélyelvű jobboldali vezető lett belőle." (PGY.) Mindig az volt, csak ezt Fodor sem vette észre.

1990: Fodor: "a Fidesz jó néhányszor szinte a bolsevik párttörténetet reprodukálta". (PGY.)

1991: A soproni frakcióülés vitájában mondta Kósa Lajos: "Viktorban van egy kis sztálinista vezetési hajlam". Szelényi Zsuzsa: "Viktorék gondolkodásában nincs konszenzusra törekvés, csak harc, erő és győzelem. A saját érdekek mindenáron való érvényesítése. Soprontól kezdve a kritika elhallgattatása vagy ellenséges beállítása is elérte a tudatosság szintjét". (PGY.) Az antikommunista Fidesz már két évtizeddel ezelőtt bolsevik-sztálinista példákat követett. Ma Isten nevében teszik ugyanezt.

1992: Orbán Viktor nyilatkozta a Népszabadságnak: "Ma már világosan látszik, hogy az MDF-kormány a társadalommal szemben keres politikai szövetségest az egyházakban. Szomorúan tapasztaljuk, hogy nem minden egyházi vezető ismeri fel azt a veszélyt, hogy az MDF ölelése halálos lehet az egyházakra. (...) Amennyiben a politikai élet szereplői közül egyeseket ellenségeknek, másokat szövetségesnek minősítenek, maguk is politikai szereplővé válnak." Ha a római egyházat a Fidesz "öleli", az rendben van. A szövetséges miniszterelnök-helyettest is jelölhet.

1993: Fodor az elnökválasztó budapesti választmány üléséről: "Titkos szavazás volt, de Kövér László egyik bizalmasa felállt, hogy gyertek szavazni, és ugye nem féltek attól, ha látjuk, kit írtok a lapra. Ez gyalázatos módszer és nyilvánvaló csalás volt. Tényleg a legrosszabb sztereotípiák ismétlődtek meg a bolsevizmus történetéből". (PGY.) "E módszer "haladó hagyománnyá" vált a Fideszben és jól működött 2005-ben, a köztársasági elnök botrányos megválasztása alkalmával is." (CsA.: 168 Óra, 2006.)

1998: Íme Orbán, a "demokrata": "A parlament ellenzék nélkül is működik."

2000: Ungár Klára az Orbán-jelenségről: "Viktorban nem ment végbe (...) fordulat. Nem az történt, hogy megváltozott, mint azt sokan szeretnék hinni, mára ő valójában visszaérkezett igazi önmagához. (...) A gyökerekhez, amelyek valójában egy kisgazda értékrendből táplálkoznak." (PGY.)

2001: Orbán javaslatára Járai lett a Magyar Nemzeti Bank elnöke: "Egy kulturált ország kulturált miniszterelnöke (...) kormánya pénzügyminiszterét nem javasolná a független jegybank élére." (CsA.: Egyoldalú függetlenség. Élet és Irodalom, 2004.11.26.) Sem az ország, sem a miniszterelnöke, sem a miniszter nem volt "kulturált".

2002: A választási vereség után Orbán bejelentette: "a haza nem lehet ellenzékben". E félművelt rohamcsapat, ez lenne a haza? - kérdeztük egymástól.

2006: Mondják, hogy Orbán és a Fidesz az indulásnál liberális volt, ám ez tévedés. "A kölyökpárt fő vonásaiban, mentalitásában, módszereiben, hangadó vezetői személyiségjegyeit tekintve tizenöt-húsz évvel ezelőtt éppen olyan volt mint ma." (CsA.: 168 Óra, 2006.)

Volt idő, amikor ez az ifjú csapat "alkalmasnak látszott, hogy a múltat eltörölve (...) részt vállaljon az ország 21. századi (...) jövője kidolgozásában és megvalósításában. Alkalmasnak látszott, de nem volt alkalmas. (...) Eszmeisége - ha ilyenről az ő esetükben egyáltalán beszélhetünk - nem alkalmas 21. századi gondjaink kezelésére. Az egykor reményteljes csapat száz éves obskúrus ideológiákat, Európában a második világháború után a csatornába leszorított, törvényen kívül helyezett (...) nézeteket, irányzatokat, személyeket hitelesített, emelt be a közéletbe. A felelőtlenül szabadjára eresztett, tűrt, sőt támogatott aljas szavak megmérgezték az életünket." (CsA.: 168 Óra, 2006.)

Felépítették maguknak a pártállamot. "Hatalomvágyuk szinte beteges. (...) Vannak, akiknek gyűlölködése a normalitás határát súrolja. Hiányzik belőlük a történelmi tradíció, a polgári neveltetés." (PÁ.) Mindez ott volt az orrunk előtt, csak el kellett volna olvasni.

"A Fidesz kemény magja kezdettől fogva bolsevista módszerekkel dolgozó, gátlástalan antikommunista csoport volt, amely eszközökben nem válogatva harcolt a hatalom megragadásáért. Ahogy évek óta, úgy ma is ez az antikommunista "fehér bolsevizmus" áll szemben a polgári demokrácia eszméivel." (CsA.: 168 Óra, 2006.)

2007: "Miközben az államfő meg az értelmiség kényesebb ízlésű része az erkölcseinkért aggódik, a "keresztény" meg az "ifjú polgári" jobboldal az utcán (...) az anarchiát szervezi. E szervezkedéssel együtt Budapest szívében feltűntek München és Weimar, Auschwitz, Szeged és Orgovány félreismerhetetlen, baljós árnyai. A jelek itt vannak, üzenetüket komolyan kellene venni. Minden demokratának." (CsA.) A morál, az ikerdeficit meg a válság. ÉS, 2007.02.16.) Nem vették komolyan. Eörsi Mátyás (SZDSZ): "Nálunk nincs fasiszta veszély."

2008: "Riasztó jele az ország morális leépülésének, hogy tíz év alatt a nácizmus beépült a közbeszédbe. Sopronnál kelet felé átlépve a határt mintha magunk mögött hagynánk Európát. Egy más világba érkezünk. (CsA.: A komáromi pontonhíd, 2008, 416-418.)

2009: Nyerges András: "A demokrácia ellenségeként bélyegzik meg, aki hasonlóságot mer látni Weimar és a Magyar Köztársaság között. Kioktatóim szerint épp a lényeget felejtem ki a számításból: azt, hogy ma nincs olyan politikai erő, amelyik a demokrácia biztosította keretekkel visszaélve a parlamentarizmust arra próbálná felhasználni, hogy lépésről lépésre egyetlen párt diktatúrájává változtassa." (Nyerges András: Makó szomszédja Jeruzsálem. ÉS, 2009.03.06.)
A "kioktató" ezt 2009-ben írta, amikor már mindent tudni lehetett a Fideszről. Naivitás? Ma szégyellheti magát ezért.
A Fideszben "törvény, etika, polgári jó ízlés ismeretlen fogalmak. Egy ilyen csapat a hatalomban életveszélyes egy ország számára." (CsA.: A valóság erejével, 2009 - Ve, 288.)

2010: "Miért tartunk itt? Mert az anarchiáról azt hittük, a szólás szabadsága. Gyávaságunkat azzal mentegettük, hogy a demokráciát óvjuk. Mindkettőben tévedtünk. Következménye a baloldali gondolkodás felszámolása lehet. Húsz év tapasztalatai alapján mondom: Orbán Viktor és a Fidesz nem a megoldás. Ellenkezőleg, súlyos fenyegetés Magyarország békéje, a magyar demokrácia számára. Biztos, hogy őket akarjátok?" (CsA.: Népszava, 2010.03.27.)

2010 április: Őket akarták.

2011: A jóslatokból valóság lett. Ma az új hatalom szabadságharca "eredményeit" csodálhatjuk:
- Mértékadó személyiségek külföldön is felismerték, hogy Magyarországon veszélybe került a demokrácia.
- A nyomorban élők száma meghaladta a négymilliót.
- A Nemzetközi Valutalap delegációja váratlanul elutazott Budapestről.
Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász, a Princeton Egyetem professzora, a New York Times szakírója figyelmeztet: "A magas munkanélküliség nem jó, akkor sem, ha nem éri el az 1933-as színvonalat; a gonosz, fenyegető politikai irányzatokat sem szabad lebecsülni csak azért, mert nincs egy Hitler a porondon. (...) Magyarországon a demokratikus intézményeket lerombolják. Az ország egyik legnagyobb pártja, a Jobbik, az 1930-as évekből újjászületett lidércnyomás: cigányellenes, antiszemita és van egy félkatonai szervezete. Ám az azonnali fenyegetés a Fideszből, a kormányzó középjobb pártból jön. E jelenségek arra utalnak, hogy Európa szívében a demokrácia vékony leple alatt az önkényuralom tér vissza." (O Globo, 2011.12.13.) Számottevő külföldi elemző évtizedek óta nem írt rólunk ilyeneket.
Az Amerikai Egyesült Államok népe a négerek évtizedeken át tartó üldözéséből ötven év alatt eljutott oda, hogy egy afroamerikai férfit, Barack Obamát választotta elnökké. Magyarország népe a demokratikus rendszer ellensége, egy soviniszta párt kezébe tette a sorsát. Húsz év alatt nyolcvan évet hátrálva milliók hisznek a múlt század harmincas éveinek fajüldöző, soviniszta "eszméiben".

Csernok Attila
2012. január.07

Megjelent:
Népszava, Szép Szó

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=507485


Emlékeink 
Csernok Attila gyűjtött emlékeket.